2010. március 3., szerda
Tartozom egy búcsúval és nem tudom, szavakba tudom-e önteni egyáltalán...
A tündérmesék világa szerterebbent.
2010. február 24., szerda
Az a jó, hogy nincs rám időm, vagy éppen most omlik össze újra minden?
2010. január 7., csütörtök
Hamarost a tartalékaimhoz kell nyúlnom. Randa egy világ lesz, ha nem bírom ki még néhány hétig...
2009. december 9., szerda
A hormonháztartásom a feje tetején áll.
Csak tudnám, hogy miért. Hát nem azért szedem azt a rohadék gyógyszert, hogy helyrerakja?
Most morcos vagyok
2009. november 1., vasárnap
Nem értem, hogy nem vettem eddig észre azt a rengeteg gyűlöletet, előítéletet és elutasítást, ami ma az emberek szívében van. Nem értem, miért hittem azt, hogy ez ellen tenni lehet. Nem értem, hogy verhetett át az, hogy az én kicsiny közvetlen környezetem nem ilyen.
Azt hiszem, most jött el az a pillanat, amikor hátat fordítok a emberi nemnek, mert én tényleg nem akarok ilyen világban élni. Rosszabb, mint mikor démonok marták a lelkem.
Szinte hallom, ahogy belso tukrom darabokra hullik lelkiismeret-furdalasaban, hogy hazudott nekem..
2009. október 14., szerda
Úgy látszik, a hideg hozza el a jól megszokott, és megszeretett hétköznap reggeleimet.
Csak a forró kávé, az Uninvited és a még alvó Minden.
Nekem ez kell.
2009. október 12., hétfő
Hiányzik az az idilli pillanat sok évvel ezelőttről, másnap.
Tündérmeséket
hajkurászok, meg akarom váltani magam, de mostanában inkább másokat.
Csendesen szívdobogást hallgatok, és takaró alá menekülök az eső elől
reggel. Mosolygok, álmodok, előtör belőlem az a fenenagy nyugalom.
Szeretek, de még hogy! Az egész világot szeretem. Csak amikor kiderül,
hogy az élet folyását rohadtul nem érdekli, mit meg nem teszek egy
csöppnyi békéért (és még csak nem is a sajátomért!), kedvem támad
kiszállni: nem végezni a dolgom. Visszamenekülni egy sok évvel ezelőtti pillanatba, amikor nem bántottuk egymást a világgal.
2009. október 5., hétfő
Szurkolok nekem.
Ha minden jól megy, október 30-cal zökkenőmentesen munkahelyet váltok.